Kérdésekre válaszok:
Puzsi: Igen, meghatódott :) És nem volt egyedül ezzel. Egyik kislánynak dadus az anyukája, egyenesen kimenekült a szobából, mikor látta mire készülök, "én ezt nézni sem bírom" felkiáltással- és ő is könnyezett
Treza: Ida néni felhívott még otthonról is, ugyanis ott fedezte fel, hogy hátul is van folytatása a versnek. Közölte, hogy sír ...mondtam, ez volt a cél :)
Timcsi: Polcon van, a ped.napra készített kockánkkal együtt.
BD: Úgy vettem észre -sajnos- hogy nem mindenki érzett késztetést búcsúajándékot adni. Még az sem, akinek szintén Iduka volt az óvónője, mikor kicsi volt, és most az ő lányát is nevelte. Furcsa ez nekem....talán öreg vagyok és mások a mércéim?
A csoporttól amúgy még kapott egy terítőt, amire az összes gyerek keresztneve rá van hímezve, kaspót, virágot, másik óvónéni meg csinált egy albumot, amibe a gyerekek rajzait tette fényképpel együtt.
És mellékesen...fényképezőt 1 anyukán kívül senki nem vitt, pedig tündéri műsort adtak elő a gyerekek. Az az 1 szem meg a műsor végén kérdezte meg tétován, hogy csináljon egy utolsó csoportképet? NANÁ!
De ezek minősége is.....sztem maszatos volt a lencséje.
De videózott egy anyuka, majd meglátom, az milyen minőségű és hogy tudok belőle képet csiholni?
Jelzem, Lili rendesen megsiratta Iduka nénit....
5 megjegyzés:
Háááát, lehet, öregek vagyunk :) csak mert a csanában is kb. mi vittünk kis meglepit Karácsony előtt az óvónéniknek...hülye egy világ a mostani.
DE nézd, ezen a fotón is Lili igyekszik legközelebb telepedni Ida nénihez, mennyi szeretetet adott és kapott Általa; és ez a lényeg!
Azért így is szép emlék lesz ez, főleg Iduka néninek, de Lilinek és neked is.
Nem csodálom, hogy voltak könnyek, nagyon szép ajándékot csináltál!!!
Egyébként nálunk sem szívesen adnak a szülők, Fanniéknak ez az utolsó ovis éve, és van aki közölte, hogy ő ilyen baromságra nem költ....mármint egy ajándékra a 4 évért amit a gyerekeinkkel töltöttek az óvónők. És hozzáteszem, tényleg a második anyjukként.
Nézz be hozzám, van egy kis meglepim számodra!
Nekem nem volt Iduka néni az óvónénim, de én is megkönnyeztem a bejegyzésedet, pedig nem vagyok egy bőgős, bocsánat sírós-fajta... Lehet, hogy tényleg öregek vagyunk már és szentimentálisak? Vagy inkább normálisak!
Megjegyzés küldése